Végre itt a vakáció,nem kell korán kelni,tanulni!

A szünidőben más a napirend.Erre készülve érdemes ezt az új helyzetet a gyerekekkel együtt végiggondolni.Vajon mit szólnak ahhoz,ha esetleg délelőtt egyedül maradnak otthon?Általában ez egy nagy kaland,hiszen önállóan kell megreggelizni,kakaót melegíteni,beágyazni.Mindenképpen beszélni kell velük arról is,hogy kit engedhetnek be a lakásba és kit nem.A telefon használatára is fontos megtanítani őket.A napi tevékenységet rendszeresen beszéljük meg velük:olvasás,rejtvényfejtés,számítógépezés,kutyasétáltatás,találkozás a barátokkal.Jó tudni arról,hogy mikor,kivel,hol,mit csinál a gyerek.Következetesen kérjük,hogy mindig jelezze,ha valami változik a megbeszéltekhez képest.(Pl.a szomszédba ment palacsintázni.)

  A nyári rendszeres tanulást,"feladatozást" semmiképpen nem írnám elő.Szünidőben különösen a gyerek önkéntes érdeklődésének megfelelő választáson legyen a hangsúly.Vehetünk nekik a nyári szünetre szóló érdekes újságokat,rejtvényeket,megkérhetjük őket arra is,hogy egy kis naplóba mindennap írjanak néhány mondatot arról,hogy mi történt az adott napon,mi tetszett nekik a legjobban.Semmiképpen nem iskolás módon kell őket tanítani,gyakoroltatni,hiszen a szünidő a kikapcsolódást szolgálja.A gyerekek spontán érdeklődésének megfelelően fognak írni is, olvasni is,számolni is,hiszen akár az újságolvasás,akár a házi kedvenc gondozásával kapcsolatos ismeretterjesztő könyvek olvasása,akár a naplóírás,akár az egyszerű bevásárlás,magában hordozza a fenti tevékenységek észrevétlen alkalmazását.

  Gyakori kérdés,hogy mikor mehet először több napra táborba.Gyerekenként változik ez.Vannak félénkebb,szorongóbb gyerekek,akik nem tudják elképzelni,hogy anya ne legyen velük az esti lefekvésnél.Ez általában a szülők túlzott félelmeit és szorongásait jelzi,hiszen ebben az életkorban már az a természetes,hogy a kortársak egyre fontosabbá válnak,és a gyerekek szívesen elmennek pár napra olyan helyre,ahol nincsenek ott a szülők.Ilyenkor észrevétlenül fejlődik az alkalmazkodó-képességük,hiszen nem biztos,hogy éppen a kedvenc ételük lesz vacsorára,és a fürdőszobánál is várakozniuk kell majd.Nem lehet a ruhákat szétdobálva,itt-ott elhagyni,s reggelente egyedül kell kiválasztaniuk,hogy melyik pólóhoz melyik nadrág és zokni illik a legjobban.Megtanulják a zsebpénzüket is beosztani.Azonkívül,hogy sok új élménnyel gazdagodnak,az önállósodás terén is nagyot lépnek előre.Ha a gyerekek érdeklődésének megfelelő tábort találunk,biztosak lehetünk abban,hogy nekik ott sokkal gyorsabban telik majd az idő,mint nekünk itthon.Nem célszerű viszont csak táborozással eltölteni a nyarat,és egyik táborból a másikba vinni a gyereket!

  A szünidőben kicsit későbbre tolódik az esti lefekvés ideje,hiszen reggel nem kell korán kelni,és a nappalok is hosszabbak.Érdemes figyelni arra,hogy az éjszakai pihenésre most is szükség van,hiszen az éjfél előtti alvás sokkal pihentetőbb.Nem jó szokás,hogy esténként éjfélig ülnek a gyerekek a tv vagy a számítógép előtt,majd alszanak akár délig is.Még az elején fontos velük megállapodni,hogy meddig maradhatnak fenn a nyári szünetben.Esténként hetente akár többször is iktassunk be olyan közös tevékenységet,amit csak nyáron lehet csinálni:szalonnát sütni,naplementét nézni,kifeküdni a szabad ég alá csillagokat nézni,megfigyelni az állatokat:békák,tücskök ciripelése,a macska világító szeme,nézelődni a kivilágított szökőkutak mellett.A munka után a felnőtteknek is jólesik,haegy-egy közös bográcsozásra összejönnek a barátokkal vagy a családdal.Nagy élmény lehet néha a hajnali ébredés utáni nézelődés is a természetben:napfelkelte,ébredező nádas,az erdőben trillázó madarak éneke,a hajnali kakaskukorékolás,a harmatos fű vagy a letisztult tó vize,amit még nem kavartak fel a fürdőzők.

  Nem kell tehát a jó nyári élményekhez messzire utazni!!! Egy-egy hétvégi horgászat,séta a közeli kiserdőben vagy biciklizés,de a közös főzés,szörpkészítés,gyümölcsszedés is lehet olyan nyári élmény,amiből töltekezni tudunk.Ne feledjük,hogy nem annyira az együtt töltött idő mennyisége,sokkal inkább annak minősége a meghatározó!

                                                                 Kálmán Marianna

                                                               klinikai gyermek-szakpszichológus