A forrás immár új életre kelt.A víz lassan,de egyre biztosabban vájt utat magának a gondos kezek által megtisztított mederben.

     Az ökohét véget ért ezen a vasárnapon.A gondolatok,érzelmek,emlékek azonban sok gyermek és felnőtt lelkében otthonra leltek.A színes kis halacskák-melyeket Zoli bácsi vezetésével készítettek a gyerekek-a gyülekezeti termet fogják díszíteni,és emlékeztetnek mindannyiunkat az itt eltöltött hétre.Eszünkbe jut majd a kis Swimmy története,aki a nyílt tengeren barátokra,társakra lelt és legyőzte félelmét.

   Emlékeinkben felidézhetjük azokat a fotókat,amiket Joachim Wlezczek bécsújhelyi tanár vetített az általa alapított namíbiai árvaházról és arról,hogy a víz hiánya miként nehezíti meg az afrikai emberek életét.Hiszen mi úgy vagyunk a vízzel,mint a mesebeli király a sóval.Jelenléte természetes a mindennapjainkban,ámde ha egy csőtörés miatt néhány órára megvonják tőlünk,már ellehetetlenül a hétköznapi létezésünk.

   Az áldásos időjárás lehetővé tette a gyermekek számára,hogy a hét folyamán többször is megmártózzanak a lépesfalvi strand medencéjének hűsítő vizében.Amikor pedig az időjárás mégsem volt oly kegyes,a gyerekek barkácsolással töltötték az időt.A szombati lépesfalvi szeretetvendégség alkalmával az általuk készített tárgyakat meg lehetett vásárolni,akárcsak az általuk lelkesen készített finom koktélokat is,hogy aztán a befolyt összeggel mi is támogathassuk a namíbiai árvaházat.

   Ahogy arra már a bevezetésben utaltam,az egyik ágfalvi forrást is megtisztítottuk közös erővel.A forrás,amely Isten gondviselő szeretete,ahová mindig visszatérhetünk,újra zuboghat.Vizében talán egy szalamandra fog költeni az eljövendő tavaszon.A falu újra büszkélkedhet a forrásával.A gyermekek egy új,éltető közösség tagjává válhattak.A gyülekezetet a programok által olyan emberek is megismerhették,akik még sosem hallottak róla.Az afrikai árvaházban talán lesz egy olyan nap,amikor hét gyermek-a szokásos öt liter víz helyett- egy kicsivel többet használhat a mosakodáshoz.Isten szeretet így jutott el mindannyiunkhoz a forrás vizén keresztül.

     A közös együttlét hétfőn kereszteléssel kezdődött.Egymás homlokára vízzel keresztet rajzoltunk,emlékezvén Jézusra és Isten szeretetére.A közös program-egy kisgyermek megkeresztelésével- a vasárnapi istentisztelettel zárult,méltó keretet adva a hétnek,melynek témája mindennapi kincsünk,a víz volt.