Hát a képeket elszúrtam,bocsi.Csinálok egy külön fotógalériát.

Az én kisfiam is 6.osztályos kis gimnazista(micsoda egybe esés).
Az osztályában nincs igazi szülői összefogás.
A kislányom most kezdte az első osztályt.Pontosan olyanok a szülők ahogy leírtad.meglátnak az utcán és inkább elfordulnak csak ne kelljen köszöni.Nagyon felháborít,viszont amikor valakivel beszélgettek a suli előtt akkor tud köszöni.Milyen emberek az ilyenek.
A gyerekeket kellene támogatnunk nem azzal foglalkozni ki milyen.
Örülök,hogy megismertük egymást.
Most már nem érzem magam egyedül ebben az igen csak nehéz világban.

Gazdagság

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Ezt a történetet és levélben kaptam.
Milyen jó hogy a gyerekek még észre veszik mennyire csodálatos dolog élni.